TALÁLKOZÁSOK

Meghiúsult remények

Jó hír

Nyár óta hullámzásban élünk a jó és a rossz események, hírek, történések között. Azért annyit megállapíthatok, a jó van túlsúlyban. És boldogan kiáltom világgá, Apa eredmény ismételten NEGATÍV!!!!!!

Visszagondolva, nem is lehetett más. Az akkora kicseszés lett volna, amit senki sem érdemel meg. Így az év hátralevő részét nyugodtan tölthetjük.Azt hiszem, ma boldog vagyok!

 

Új dizájn

Jelentem, megalapoztuk az új - igazából első - ötletünk kivitelezhetőségét. Vásároltunk egy kisebb íróasztalt, ami most az autóban várakozik, és meghirdettük szegény régit. Ahogyan azt megveszik, ha nem, akkor apa elviszi, hogy hová, lövésem sincs, és megy a helyébe az étkező, és a kis előtérbe az íróasztal. Természetes, miután lényegesen kisebb, sokkal kevesebb cucc fér rá és bele, de ez már nem újdonság a számunkra, lassan lételemünkké válik a törpésítés.  A mostani így néz ki:

Igen, jól látjátok, nyomtató. két laptop, az egyikhez plusz billentyűzet, chip-olvasó, meg néhány cigánygyerek is az asztalon van.  Ezért akartuk mindenféleképpen megmenteni legalább a nagy asztalt, de nem műkszik. Majd elleszünk valahogy.

Mikor beköltöztünk az Oroszlán utcába, mindenünk olyan volt, mint Gullivernek Lilliput, mintha legót szórtál volna el egy hűtős dobozban szét, majd lassan felnöttünk a lakás méreteihez. A faltól-falig, földig érő függönyöm a fél ablakra volt elég. Most minden fordítva megy. Egy függöny elég, és abból is le kell vágni.... Az ember szíve fáj, de mint írtam, megszoktuk.  Még rugalmasak vagyunk.

Ha ez az akciónk is befejeződik, milyen szerencse, hogy az egyesületi dolgokat még nem tudtam kipakolni!!!!, befejezettnek tekinthetjük átköltözésünket.

Várakozás

A költözés, a vele járó herce-hurca, az egyéb problémák elfelejtették velünk, hogy nagyon közeleg a nap, apa konrolljának a napja. Hétfőn megy tükrözésre, és én már frászban vagyok miatta. Túl sok jó dolog történt mát velünk, hogy még ez is jó legyen. Remélem ott fent nem így gondolkodnak. Nem is tudom, mit csinálok, ha most üt be a ménkű!!!

Az én kezem nagyon fáj, ráadásul a laborviszgálatok zömét reagenshiány miatt nem csinálták meg. A reumafaktorokat. Csak tudnám, akkor mi a bánatos fekete fenéért kellett majd 2 órát várakoznom??????

6. emelet

Soha nem tudtam elképzelni sem, hogy a 6. emeleten éljek. Írtózatos tériszonyom volt (!!!), aminek következtében a 3. emeleti függőfolyosón már felkenődtem a falra. Egyetem után egyik csoportárs-házaspár a 6.-on kapott lakást, és végig, míg náluk voltunk, nem tudtam elengedni magam, állandóan csak az járt az eszemben, milyen magasan is borozgatunk éppen. Most ez meglepőrve nyugtáztam, megváltozott. Haláli nyugalommal élek, alszom járkálok 6. emeleti kislakásunkban, és eszembe sem jut a magasság. Ennek természetesen örülök, hiszen nagyon ciki lenne, ha itt cidriznék, és nem mernék a nyitott folyosón végigmenni.

2015. 09. 18.

A mai nappal megszünt minden kapcsolatunk a régi lakással. Leadtuk, átadtuk, elköszöntünk, eljöttünk. Emlékeinkben az a szép (esetleg kevésbé szép) 31 év maradsz, ami voltál, nem ez az üres hodály.

Már itt az otthonunk.

2015.09.17.

Nevezetes nap. Ma voltunk utoljára az Oroszlán utcában, mint a saját lakásunkban. Holnap megtörténik a kulcsátadás, és volt-nincs imádott lakásunk. Bejelentkezve: 1984.09.26. Kijelentkezve: bármelyik nap megtörténhet. Házaséletünkből mindösszesen 12 évet  éltünk eddig más helyen a 43-ból.
Érdekes, már egy cseppet sem fáj, nem szorul össze a szívem, ha rágondolok. Talán, ha hirtelen kellett volna eljönni, jobban megviselt volna - gondolom -, de így volt időm fokozatosan hozzászokni. No meg a jelenlegi helyünk sem rossz, és az anyagi biztonság, melyet ezzel a megoldással nyertünk hátralévő éveinkre, sem megvetendő.  Holnap - remélem nem felejtem el, csinálok pár képet az üres lakásról.

Vége????

Itt talán én is kiszállhatnék a blogolásból, hiszen az eddigi szünetem sem tűnt fel senkinek. Mindenesetre gondolkodóba estem. nagy a kisértés. Hát majd eldöl. Ha már elül a harci zaj, teljesen lezárul a költözködés, elmúlik lányomék látogatása, megünnepeljük apa 70. szülinapját, no meg kapunk ismét egy negatív vizsgálati eredményt. Ahogy így elnézem, elég sok minden, és bőven lesz alakalmam a döntésre. Mindenestre hiányoznak a lányok, Marika, Icu, Morgana no meg a dörmögös Laci. De őket már nem kapom vissza. Talán kalandozni kellene egy kicsit, hátha ráakadok valami megfelelő partnerre, mert azokat a 70 kommentes posztokat nem tudom feledni. Az az idő volt a blogolásunk fénykora.

Mizsimának a legkönnyebb, hiszen ott van a párja, kivel úgy élnek, mint a galambok. Mi többiek ugyan úgy élünk tovább, ha eddig jó volt, jó lesz ez után is. Egy dolgot azért nem értek, és kiváncsi volnék a magyarázatára, nevezetesen Mizsima miért hallgat. Hiszen olvasni olvas, de kommentet nem ír. Miért??? Várom legalább erre a válaszod, M. OK??

Egyébként az esésem követjezményei múlóban, már kétszer voltam ellenőrzésen, nincs-e valami gubanc a törött borda következtében odabent, de nincs. Ugyan kaptam még egy időpontot, el is megyek, de tovább már nem. Elég az orvosokból. Már mindenki tudja, mi is történt velem, gondolom jókat nevetnek, a vén bolond, mit ugrál... de nem izgat. Annál jobban aggaszt a  2 csuklóm, melyek változatlanul nagyon fájnak, így a még mindig fájogató borda és az izületi gyulladás alaposan megkeseríti az életem. De nincs semmi olyan fontos, ami ne várhatna, míg teljesen rendbe nem jövök. Még gyűjteni is kimentem az Auchanba, jó kis napunk volt, eredményes. Azután délutánra akkora nátha tört ki rajtam, mint egy hurrikán. Szegény Bingó pánikszerűen menekül, mikor a tüsszögő sorozatom, nem semmi, min 15 egyfolytában, kezdődik. A fejem meg akkora, mint egy toronyóra. De ebbe eddig még senki nem halt bele.

Apával tisztáztuk a dolgainkat, mondtam, ha nem fejezi be, kis lakás ide-vagy oda, elválok tőle. Most legalább kettőnk között nyugalom van. Számolja a fekete foltjaimat mert azok valahogyan újra termelődnek, a sok fájdalom, az új elrendezés, a kevesebb hely mind kiváltója párnak.

Pénteken átadjuk végérvényesen a lakást, és lehet már bejelentkezni ide is, mert végre, megkaptuk a hivatalos engedélyt, ami azt is jelenti, hétfőn a különbözetet is felvesszük. Jó érzés lesz végre anyagilag egy kicsit szabadabbnak lenni.

Az Egyesületben is nagy a csend, elmentek a lányok, lezártuk az ivartalanítási pályázatot is, most csak az adó1% mennyiségét várom nagyon. Rosszak az előérzeteim ezzel kapcsolatban.  De igazából már nem igazán érdekel.

Szóval, nem tudom hogyan lesz a továbbiakban, én nem igen leszek a facebookon megtalálható, útálom nagyon. Ha írok valamiről, az itt lesz látható.

 

Azzal, viszont amit ad helyette, nem spórol...

Apa tegnap - miután a fiunkkal már minden mozdíthatót - és itt már szükségtelen cuccot átvitt  az új lakásba, kiütött. Átsétált a lakáson és maximális elkeseredéssel bejelentette, ennek már soha nem lesz vége, és ezután kiment. Azt sem tudtam köpjek, vagy nyeljek, mindenesetre most komoly mosolyszünet van köztünk. Törött bordákkal, fekete-lila borítású testtel válogattam a maradékot, majd belepusztultam, és ez a hála érte? Igaz nem Ő tehet a balesetemről, de ha már megtörtént, mindannyiunk érdeke azt diktálná, minél hamarabb jöjjek rendbe. Hát nem sok segítséget kapok ezügyben tőle. Így is a cirkusz zöme az én vállamat nyomta, de ha így alakult a végére  a különben jobbra fordult  sorsunk, egye fene. Ezt nem nyelem le, és ha kell, élek én külön is. Abban a kis lakásban a fenntartásomat is tudom fedezni, no meg a bérleti díj is feleződik, így még ágrólszakadt sem leszek.

Az utolsó héten már kibírhatatlanul viselkedett, megértem, elfáradt, sok volt, de én sem vagyok gumiból. Amit tudtam megcsináltam helyette. Már összetörve agyoneröltettem magam, és akkor elkezd elégedetlenkedni. Akkor, amikor már tényleg minden a legnagyobb rendben. Hát menjen, ahová gondolom. Most is, ahogy elment, fogtam a partvist és a maradék szemetet, pókhálót az elvitt bútorok mögül összesöpörtem, mert szégyellném így átadni a lakást. Ő ezzel nem törödik. Pedig szép, tiszta - ugyan nem agyontakarított - lakásunk volt, de ami maradt a kipakolás után, az szomorú. Feltételezem, minden költözködő ezt tapasztalja.  Most le kell feküdnöm, mert kezd elsötétülni a viág.

A Jóisten nem ver bottal

Úgy látszik immár minden évben ér valami nagyobb baj. 14-ben lefűrészeltem az ujjamat, idén sem úsztam meg. Igaz, most nem kerti, hanem háztartási balesetet szenvedtem el, de majdnem akkora, mint a múltkori. Szombaton felmentem lakást csinosítani, ablakot és a többit tisztítani. Az ablakmosáson túl, észrevettem, a fördőszoba csempén nagy foltok éktelenkednek a különböző lámpák, tartók, stb felszerelésének nyomai. Jó kis habos vízzel lemostam, gumival lehúztam és éppen egy száraz ruhával akartam még szebbé varázsolni, amikor a hokedli, melyen álltam, önálló éléetre kelt, kicsúszott alólam és én teljes hosszamban rácsapódtam a kád peremére. Nem tudom mennyi idő múltán, gondolkodóba estem, mit is csináljak. Felkelni nem bírtam, telefon jó messze, a lakás másik végében, egyedül egy lakásban.... És kopogtattak. Irénke, újkeletű szomszédasszonyom jött megnézni, vagyok-e még, ill. ha vagyok, mit csinálok. Hálát adtam x-ik érzékének, amiért pont akkor jött hozzám, kiszedett nagy nehezen a kád mellől, és tanakodóba estünk. A mellettünk lévő sarkon a mentő, de oda, nem biztos, hogy le birok menni. Akkor inkább hívjuk fel őket, majd utasítanak bennünket. Így is történt, és néhány perc múlva már ott is volt 2 szimpatikus fiatalember. Miután meggyőződtek róla, nincs közvetlen életveszély, bekötttek egy branült, és beültettek a székükbe, irány az SBO. Minimum egy RTG és ultrahang kötelező. Mindezeket röpke 3 óra alatt el is végezték, bár egy szót nem szólhatok, kellő szinvonalon, kedvesen láttak el. Arról senki nem tehetett, hogy a raduológus orvost elnyelte a föld, és a véleményezése nélkül nincs elbocsátás. De ez is megtörtént. Örömmel hallottam, belső szervem nem sérült, viszont több bordám is eltört, és tele a testem fekete vérömlennyel. Csak itthon volt szerencsém szemrevézelezni msagam. Mit mondhatnék, rettenet. 3 tenyérnyi fekete foltok tömkelege borítja a testem, de igazából megnyugtatott a doki, hálás lehetek, mert sokkal nagyobb bajom is történhetett volna. Hogy mik ezek, inkább nem is említem.  Akár bele is halhattam volna. De megúsztam.

Most a legtöbb időmet azzal töltöm, hogy olyan pozitúrákat keresek, amelyben elviselhető a fájdalom.

The show goes on

A szerződésünk még nincs aláírva, a "mai mindent viszek ingyen" emberünk nem jött, áttette holnapra, az egész család mérgére, Ádám szabit vett ki, mi is elpakoltunk mindent, de túl szépen ment minden, hogy igaz legyen. Az elsőnek kijavított redőny ismételten leszakadt, így most nem tudjuk, mi lesz a sorsa. Apa azt mondta, akkor cserélünk, ha ismét elromlik, hát ez hamar bekövetkezett. Így most megint szakira várunk. Pedig tegnap este azt hittük, elbúcsúztunk mindtől.

Tele a hócipőm, unom az egész cirkuszt, legszívesebben befeküdnék egy jakuzziba és aludnék.

És tovább

A vasánapi költözésből - ahogy várható is volt - nem lett semmi. Egy fordulót tudtunk megejteni. Viszont beindultunk, már amennyire két ilyen öreg be tud indulni. Napi minimum 3 forduló, és immár a jelentős rész az "új" lakásba kerül. A jelenlegi és az új szomszédok csak lesnek, kérdezgetik is, meddig is költözünk még, de kettőnktől ennyi telik. Más volna, ha volna 5-6 ember és ugyanannyi autó, és egy nap átvinnénk mindent. Sajnos nem így működünk. Egyetlen rokonunknál kisbaba van, és ráadásul ők is költöznek, a fiuknak meg 18.-án lesz az esküvője. Így nem számíthatunk a segítségükre. Ráadásul ma is két szerelő  dolgozik még a lakásban, és sok egyéb intéznivaló is van. Ma még gyógyszert is kell íratnom. Apának már ellenőrzésen volna a helye, de örül, hogy van indoka a halasztásra. Így csendesen, öregesen, komótosan haladunk. Bár már a ruhám a szekrényben, az edények szintén, és ha ma végeztek a szakik, és lesz energiám az ablakot lemosni, a függönyök is felkerülnek.

Holnap délelőtt lesz a "NAGY PÁLYÁZATI BÚCSUZÓNK", azután jönnek a "mindentszállítók", ők akik talán még a szemetet is elviszik ingyen.

A televizió-net-telefon áthelyezést későn kértük, így lehet jó néhány napig nélkülöznünk kell majd ezeket a szolgáltatásokat. Így jár, aki későn fut.

A kezem totálkáros, már emelni sem birom. Nagyon szorítok, tartson már ki még 2-3 napig!

Elsül az agyam

Itt ülök lassan 3 órája, 4 óriási csomaggal plusz vagy 3 kisebb táskával, várva, hogy én is sorba kerüljek. Abban a boldog hitben éltem, hogy eddigre már készen is leszek, és még el sem indultam.

Apával fiunk rigolyáihoz alkalmazkodva, már mindent átnéztünk lámpával, nem maradt-e valamelyik szekrény alatt, aminek nincs is lába, véletlenül valami kincs, csak elindulni nem volt képes. Egy kört megtettek, reméltem én következem, tévedtem. Újból kitalált valamit, pakolt, morgott és utálta a világot. Én is, mert itt esz a fene, ahelyett, hogy a dolgomat csinálnám. Elmentem volna gyalog, de apa egyedül nem bírja az elkészített cumókat megmozdítani sem.

Hát ezt a napot is elvitte már a macska!!!


Még egy hét

Még egy teljes hetünk van, de a fiúk pánikba estek. Igazából nem értem, hiszen véleményem szerint remekül állunk. A cucc harmadolva 99%-ban a választott, új helyén, a maradék már semmi. Akár egy nap alatt ki lehetne végezni. Erre ők pánikolnak.

A mi lakásunkban - mert már tényleg ott érzem jól magam és nem itthon - a szekrénysor bepakolásra kész, a kamra kiglancolva szintén üresen vár, egyedül a 3 ajtós fenti konyhaszekrény vár még fájós kezem áldásos tisztogatására.  Azt ma befejezem, és kész. Egy két forduló, és jöhetnek a takarítók. No nem akik a hullákat takarítják el, hanem azok, akik mindent, de mindent elvisznek - ingyen.

Az egyesületi cuccok komoly odafigyelést igényelnek, azzal megvárom a holnapot, amikor a fiunk dolgozni megy, és kisebb lesz a nyomás a lakásban. Mert az alaphangulat az kialakult. Ha meglátunk a földön egy véletlen elmaradt könyvet, inkább odébb rugjuk, mint felemeljük (Ó könyvek ura, bocsáss meg érte!). Ha valakinek valami kérdése van, már a magas Cé-n kezdi, szóval ennél elviselhetetlenebb már nem is lehetne. És örülök, mikor a fiunk végre hazamegy. Tudom, szegény bele lett kényszerítve egy olyan, nem várt szituba, mi hatalmas munkával jár, de ez van, ha nyugtot akarunk hátralevő időnkre, meg kellett lennie. Remélem megéri.

Alvás: szado-mazo felszerelés, ha már kényelmetlen, kézkenegetés és fájdalomcsillapító, nyugtató és egy-két szem altató.

Az egykeség "előnyei"

Párom ténylegesen egyedüli gyermek, én meg már kétezer körül elvesztettem a bátyámat (életét is máshol élte), így igazából mindketten élvezhettük, élvezhetjük az egykeség előnyeit.

Az ugye mondanom sem kell, kitartóan költözünk. Visszavonom amit a fiúkról mondtam, igazán megemberelték magukat, csak a fiunknak túl nagy falat jut, mi meg kicsinyég öregecskék vagyunk ekkora haccacéréhoz. Visszatérve, miért is hoztam elő az egykeséget. Munkáscsaládból kinőttt értelmiségiek lévén már szüleink becsülték a jó könyvet, a jó lemezt, a szépet.  Mindannyian már akkor mentek el, mikor itt laktunk ebben a klassz lakásban, melyet már-már el is hagyunk. Így amikor sorban eltávoztak mozgatható szebb, értékesebb tárgyaik hozzánk kerültek. A képektől az evőeszközökön, poharakon keresztül a könyvekig. Most ezzel a 3 generációs tömeggel küzdünk.

Visszük a kertbe a nyararónkba - el sem tudom képzelni, mi lehet ott - viszi a fiunk a lakásába, és ami fér, visszük magunkkal. Amire nem tartunk igényt több-kevesebb sikerrel áruljuk.

Több könyvtárnyi könyvet megmozgattunk, már vagy 6 garnitúra evőszközt mostam el és szortíroztam szét, a poharak fogytak a legjobban, de azokból is van bőven, és folytathatnám a porcelánokkal, képekkel, étkészletekkel.

És bármennyire hihetetlennek tűnik is, látszik a fény az alagút végén, alakul az új lakás és FOGYOGAT a cucc a régiből.  Nem is hittem, hogy ezt egyáltalán le tudom egyszer írni.

Igaz, a kezem rettenetesen fáj, este és éjjel, míg birom, a szado-mazo garnitúrámban feszítek, csuda csinos, azután kenem, borogatom, és szedem a fájdalomcsillapítót. Hogy kibirom-e végig? Csak reménykedem.

08.18.

Ma reggel 8 előtt már korán mentünk az erkélyt gazolni. Elég sok mindent széthagytak a mesterek. De már egészen jó érzés volt a lakásba bemenni. Lassan inkább ott érezzük otthon magunkat, mint a régiben. Alakul, mint púpos gyerek. Nagyon aggódom, mert a kezem totál ki van, munka meg még dögivel. Vettem valami csudakencét, ami fájdalomcsillapító is, meg gyulladásgátló is. Az ERŐ legyen velem.

Éltem, reméltem,
  tettem, hiába.

Semmi sem gyötör
  jobban,mint a
  meghiúsult remény.


Az életnek minden
  öröme
csak por és
  hamu, és az
örömnek
  előzetes érzése

  - a remény -
  sokkal édesebb,
  boldogítóbb,

  mint maga az öröm,
  mert ha elértük,
  amire vágytunk,

  meghal a vágy,
  és vele az öröm is.



Emberi törvény
  kibírni mindent

 S menni mindig tovább,
 Még akkor is ha nem
 élnek már benned

 Remények és csodák.
  Ernest Hemingway

Pilinszky János


Találkozások
Hányféle találkozás,
  Istenem,együttlét,
  különválás, búcsuzás!
Hullám hullámmal,
  virág a virágtól
szélcsendben, szélben
 mozdúlva, mozdulatlanúl
hány és hányféle
  színeváltozás,
a múlandó s a múlhatatlan
hányféle helycseréje!

“S mert a jellem maga
az ember,
hasztalan iparkodunk
eltitkolni azt:
jellemét éppen olyan
kevéssé rejtegetheti
az ember, mint ahogy
testi lényét nem tudja
elrejteni semmi
ködsapka.
Ideig-óráig viselhetünk
az életben álszakállt
és álruhákat, de egy
pillanatban lehull róluk
minden jelmez, és
megmutatkozik a valóság.

Egy mozdulat, egy szó, egy
cselekedet végül is
elárulja igazi jellemünket:
az álarcosbál csak alkalmi
lehet.
S a találkozás egy
jellem
valódi sajátságaival
a legnagyobb emberi
élmény, melyben
részünk lehet.”

Márai Sándor:
Füves könyv

Szólj, gondolj,
  tégy jót
  s minden szó,
  gondolat és
  tett  tiszta
  tükörként
  fog  visszamosolyogni
  rád.

Legfrissebb hozzászólások
  • mizsima: @Eager: Azt, hogy kinek-mikor kell elmennie nem mi döntjük el. Ha az ember félni akar, akkor talál rá okot. És, ha békességben akar élni, arra is talál okot. Rajtunk áll, hogy melyiket választjuk.
    (2015-09-29 10:04:57)
    Jó hír
  • Eager: @mizsima: Igen, arany Mizsima, már sokszor megfordult a fejemben. Érdekes, az elején engem ütött ki jobban, most viszont apa nem bírja már. Úgy tűnik ő is belefárad ebbe a hullámzásba. Remény-félelem-öröm.remény.... Hosszú távon nagyon nehéz az alanyának lenni. A szívem szakad meg sokszor, ha csak ránézek. Azután meg majd én dobom fel a talpam hirtelenjében. Az lesz ám a csattanó.
    (2015-09-29 07:52:29)
    Jó hír
  • mizsima: Ez tényleg jó hír, lehetsz is boldog miatta! Emlékszem, mikor elkezdődött ez a betegség, mennyire nem hitted el, hogy így is végződhet. Remélem azért megfordult a fejedben, hogy esetleg VAN ott fent valaki, akinek nagyon fontos vagy...a legfontosabb...
    (2015-09-28 20:55:11)
    Jó hír
  • Eager: @KŐRBEJÁRÓKA: Köszi, tényleg kellemes.
    (2015-09-26 08:15:39)
    2015. 09. 18.
  • Eager: Hamarosan változik a felállás. Mégis ki szeretnénk paterolni az íróasztalt a szobából, és az étkezőt tennénk be helyette. Ez volt az eredeti terv, míg ragaszkodtunk a régi hatalmas íróasztalunkhoz.
    (2015-09-26 08:15:19)
    2015. 09. 18.
  • KŐRBEJÁRÓKA: szép és jó elosztás.Világos és tágas tér.
    (2015-09-24 10:58:40)
    2015. 09. 18.
  • Eager: @mizsima: Köszönjük, igyekszünk.
    (2015-09-19 07:15:09)
    2015. 09. 18.
  • mizsima: Ne sajnáld ami elmúlt, örülj annak ami van...Érezzétek jól magatokat az új lakásban és élvezzétek még nagyon sokáig.
    (2015-09-18 19:34:11)
    2015. 09. 18.
  • Havanna: @mizsima: Egyet értek. Örülök, hogy valami jó is kiderül a KÖNYVBŐL.
    (2015-09-17 16:09:31)
    Vége????
  • mizsima: Én meg úgy hiszem, hogy utódnemzés céljából az állatok párosodnak. Sőt, azok között is van egy faj, a delfin, akik nem kizárólag a szaporulat miatt, hanem élvezetből közösülnek. Az az ember, aki nem akarja ezt élvezni, nem is tudja, mit veszített. És a biblia tényleg nem tiltja.
    (2015-09-17 15:22:04)
    Vége????

"Aki a víz tükrébe
pillant,
először
saját képmását

látja.
Aki elmegy saját

magához, az kiteszi
magát
annak, hogy
találkozik önmagával.

A tükör nem hízeleg,
híven mutatja
azt az arcot,
amelyet a világnak soha
nem mutatunk. (...)
Ám a tükör a
maszk mögé lát."

Carl Gustav Jung


Feedek
Megosztás